Rend: ?

Leírás

Minden egy ősrégi, ütött-kopott könyvvel kezdődött. Egy könyv, melyet senki fia sem láthatott. Egy könyv, melyben évezredek történelme rejlik. "A Bölcs Lung Könyve". Így nevezték az ősi szellemek. A halandók nem tudták mi áll benne, de sejtették, hogy valami igen fontos és értékes titkot rejt. Hatalmas könyv volt ez, sárkánypikkelyből készült, díszes borítóval. Szegélyét aranyszínű sárkánymotívumok és ősi vésetek ékesítették. "Lemani sín parma ilda". Ez volt olvasható a pikkelyekbe vésve. A megannyi átokvarázslat mellett ez volt a legerősebb ige. A könyvet csupán egy valaki érinthette meg: Tiesh Hep, a Bölcs Lung, a sárkányistenek legnagyobbika. Aki mégis megszegte ezt a szabályt, arra az Átkok Átka várt. Senki sem tudta, mi történik a törvényszegővel, de nem is szándékozták megtudni.
Egy nap azonban bekövetkezett az, amitől mindenki rettegett. A Bölcs Lung Könyvét megszentségtelenítették. Egy droxorian áruló el akarta lopni a könyvet, ami ha a sötétség urának kezébe kerül, végleg diadalt arathat Tiesh Hep felett. Az áruló, súlyos bűnéért az Átkok Átkával fizetett. Tiesh Hep hiába volt végtelenül jóságos, ilyen komoly vétket nem lehetett megbocsátani. Hiába is esküdözött, szörnyűséges vég várt rá.
Ezután a Bölcs Lung egy hatalmas szentélyt emeltetett, ahol biztonságban tudhatta a könyvet, és ahova nem léphetett be senki, kizárólag az istenség szolgálói. Hosszú évszázadokon keresztül a krónika könyve háborítatlanul hevert a szentélyben, megőrizve az utódok számára. Miután összekovácsolta híveit, a sárkányisten megalapította Evuera birodalmát, a Legendák Földjét. Óriási szobrokat emeltetett, melyek mindegyikébe testének egy apró darabkáját hintette. Ettől a faragott kőtömbök képesek voltak élni; gigászi titánokként védelmezték a birodalmat és annak lakóit. Hű krónikást fogadott maga mellé, aki az istenség minden egyes szavát griff vérébe mártott tollal jegyzett a titokzatos könyvbe. A krónikáson kívül senki sem nézhetett bele a feljegyzésekbe. Hosszú, egybefüggő csuhát viselt, így senki sem láthatta az arcát és nem ismerhették fel.
Ám egy napon valami szörnyű dolog történt. Egy hitszegő a krónikás csuháját magára aggatva belopakodott Tiesh Hep szentélyébe. Odalépett a könyv elé, s mikor megérintette, égető fájdalom járta át karját. Mérgesen felsziszegett, miközben sérült mancsát szorongatta.
- Betolakodó! - förmedt rá mély hangon Tiesh Hep - Azt hitted, megtévesztheted a Bölcs Lungot? Ezért most a kínok kínjával fizetsz! - ordította és egy csapással letépte a csuhát, ami alól előtűnt a hitszegő arca. A sárkányistennek elakadt a szava, mikor megpillantotta a csuha alatt rejlő arcot. A droxorian áruló volt az, immár a felismerhetetlenségig eltorzult alakkal. Büntetése során sok kínt és szenvedést kellett kiállnia. Habár életben maradt, keserű élet várt rá. Az áruló egy lépést hátrált a könyv felé.
- Í mallié au Mornië selma ut undu! - üvöltötte dühösen az áruló, és az istenségre mutatott koszos, karmos ujjával. Kezével váratlanul felcsapta a vastag könyv borítóját és kitépte az első lapot, majd átszelve minden akadályt, kitört a szentélyből. Tiesh Hep utána eredt, de mire kiért a szentélyből, az áruló eltűnt. A sárkányistent mélyen megrendítették a hitszegő szavai, mégsem rettent meg. Visszaballagott szentélyébe és összehívta a ősök tanácsát. Itt a földkerekség legvénebb és legbölcsebb lényei ültek össze, élén magával Tiesh Heppel. Hosszú órákon át tanácskoztak a történtekről, de úgy tűnt eredménytelenül. Ha nem találják meg az elveszett lapot, a Legendák Földje örök kárhozatra lesz ítélve.
Esteledett, már a csillagok is fent ragyogtam az égen, mikor megszületett a vének döntése. A szentély előtt sok százan tolongtak. Megtudták, mi történt a Bölcs Lung Könyvével,s kétségbeesetten várakoztak a sárkányisten döntésére. Nem sokkal később, az istenség kilépett a szentély kapuján. Hangtalanul lépkedett a tömeg felé.
- Drága gyermekeim - megállt és így szólt -, mint tudjátok, a Hatalmas Könyvet ismét megbecstelenítették. Meg kell állítanunk a bűnöst és elvenni tőle azt, ami nem őt illeti. Hosszú tanácskozás után, én és a Bölcsek nehéz döntést hoztunk. - nagyot sóhajtott és felnézett a csillagokra. Hófehéren ragyogtak a koromfekete égen - Unulokra, a Bölcs Féreg szerint a csillagok fogják kiválasztani azt a bátor hőst, aki megvédi a könyv becsületét és legyőzi a gonoszt. - karját az ég felé emelte. Szavakat dörmögött, alig érthető ősi szavakat. A csillagok ragyogása felerősödött, s vibráló fehérségben úszott az ég. Hirtelen egy vékony fénysugár csapódott a tömegbe. Az ott álldogálok rémülten félreugrottak, ám pánikra nem volt ok: nem történt semmi. A fénysugár egy fiatal sárkányra vetült, melytől vöröses pikkelyei narancsosan izzottak.
- Lépj elő, gyermekem! - szólt Tiesh Hep - Fiam, te lettél a kiválasztott. Mi a neved?
- A nevem Lonel - felelte a sárkány. Odalépett az istenség elé és tisztelettudóan meghajolt előtte.
- Lonel, gyermekem, nehéz feladat vár rád… Meg kell keresned az árulót, hogy visszaszerezhesd az ellopott oldalt! Holnap reggel, mikor felkel a nap, indulnod kell! - karmos ujját végighúzta a sárkány homlokán, majd visszaléptetett a szentélybe.