Fulhea

Az örök jég és hó birodalma, Fulhea a legdélibb égtájon terül el. Hatalmas, hófödte hegycsúcsok és csipkés gerincek, gleccserek és szakadékok alkotta hófehér paradicsom. Egy hely, ahol örökösen viharok tombolnak, egy hely, ahol az elemek összecsapnak. A jég és vízelemű lények mennyei édene. Fulhea a tomboló elemek ellenére egy csodálatos nyugodt vidék, ahol megpihenhet a fáradt lélek, megnyugvásra és békére találhat itt. A hegységek között mély völgyzugok húzódnak, kanyargós utakkal a hegycsúcsok felé. A legmélyebb völgyben egy kisebb tavacska található, melynek felszínét általában vékony jégtakaró borítja.
Fulhea földjét az év minden napján jeges fuvallatok járják. Habár megosztottak az évszakok, nem sok különbség van nyár és tél között. Örökösen a halálos hideg uralja a tájat. Télen hatalmas hóviharok tombolnak, a hőmérséklet megközelíti a -30 fokot is. Ilyenkor a legtöbb állat meleg menedékben várakozik az enyhülést hozó tavaszig. Tavasszal gyenge napsugarak melengetik az örök hó birodalmát, melyek önmagukban nem elegendőek a környezet felmelegítéséhez. Noha tavasszal is elég zord az időjárás, a tél elől menedéket kereső állatok lassan előbújnak odúikból, s Fulhea ismét az élet hangjaitól telített földdé válik. Nyáron felerősödnek a napból érkező sugarak, olyannyira, hogy képesek megolvasztani a befagyott tavakat, illetve a hóval borított fennsíkokat és hegylábakat. A hőmérséklet még ebben az évszakban sem emelkedik fagypont fölé, a legmelegebb napokon is mindössze -5 fok lehetséges. A hegycsúcsok tetején sohasem olvad el a hó, környékét hideg, csípős fuvallatok övezik. Igen veszélyes ezeket a hegycsúcsokat megközelíteni, nemcsak a hideg miatt, hanem a ritkás levegő miatt is. Sohase repüljük túl magasan a csúcsok között és ne vessük bele magunkat meggondolatlanul a havas fennsíkokra, mert igen könnyű eltévedni a hófehér rengetegben és nagy az esélye annak, hogy nem kerülünk ki élve.
Kevés olyan állat él Fulhea földjén, akik még a telet is a „szabad ég alatt” töltik. Egyikük a horgas jégvájó; egy közel 3 méter hosszú kukacféreg, mely a havas talajban él. Nem túl mélyen, a meleg felszín közelében jár-kel. Hihetetlen gyorsasággal fúrja át magát a talajban, kisebb-nagyobb vájatokat hozva létre ezzel. A horgas jégvájó színvak, szinte semmit sem lát. A földalatti életmód következtében látószervei fokozatosan visszafejlődtek, mellyel párhuzamosan hallása és szaglása tökéletesére finomodott. Apró füleivel a legkisebb zajt is meghallja a felszín alatt, orrával pedig kiszagolja a zsákmány pontos hollétét. Gyakorlatilag mindent megeszik, ami él és mozog. Étlapján szerepelnek a havasi griffek, valamint unikornisok, nagyobb emlősök, a területen élő sárkányfajok, sőt, még az emberi húst sem veti meg. Hatalmas, kiölthető csápjaival bármit képes megragadni és egy roppantással harcképtelenné tenni. Noha igen ravasz és fürge teremtmény, könnyen becsapható, érzékeit összezavarva kikerülhetőek támadásai. Aki már összetalálkozott ezzel a lénnyel, annak már van ezekhez elég tapasztalata.
A mély szakadékok és gleccserek között él egy prémes, tollas állat; a nagyszerű túlélők egyike: a havasi griff. Más griffektől eltérően igen kistermetű, de túlélési ösztönei annál nagyobbak. Szürkés bundája valósággal elrejti őt más lények szeme elől. Feje és felsőteste egy griffé, kerek fülekkel, hófehér középhosszú szárnyakkal, alsóteste pedig egy hópárducé. Prémes bundája a legnagyobb hidegnek is ellenáll, mancsai szélesek, melyeknek köszönhetően nem süpped bele a hóba. Hosszú, macskaszerű farkával könnyedén egyensúlyoz a földön, a keskeny ösvényeken és a levegőben, a tüskés hegyszorosok között. Nagyon nagy étvágya van, mindent megeszik, ami nála kisebb, így tehát a kisebb rágcsálókat, a horgas jégvájó lárváit, egyéb rovarok, de nagy éhínség esetén a havasi gyümölcsöket is szívesen majszolgatja. Okos, bátor kis lény, aki nem riad meg még az emberektől sem. Kitűnő úszó, gyakran látni a völgyek mélyén található tavacskákban. Sosem felejt, képes visszaemlékezni az utazásai során megismert arcokra. Ha bármikor is jót teszel ennek a kis állatnak, számíthatsz rá, hogy egyszer meghálálja azt.
Fulhea élővilága igen gazdag, a horgas jégvájó és a havasi griff mellett olyan gyönyörű teremtények élnek itt, mint a havasi unikornis, vad jégsárkányok, valamint a zugokban található kisebb állatkák: jéghalak, angolnák és egyéb kopoltyús lények. Zordsága ellenére Fulhea az egyik legszebb és legcsodálatosabb táj.

Ajánlott az olyan lények számára, akik jól bírják és igénylik a fagyot.