|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.15. 15:37 - |
Az unalom nem jó dolog, ezt mindenki tudja. Ezért lehet szükség olykor egy jó kis kikapcsoló játékra a kimerítő tanulás, vagy kalandok után, ami lényetek kedélyét is feldobja és kapcsolatotoknak is jót tehet. Hogy mivel töltitek együtt az időt, az teljesen a ti fantáziátokra van bízva.:) /Figyeljetek rá, hogy a Látogatás és a Játék tartalma ne keveredjen! Itt tényleg a játékról legyen szó, a többi színes történés nyugodtan folyhat a Látogatásnál, de ne itt./
Bátran játsszatok közösen is!
Dragie
|
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Time:
Miután megetettem Tuathort futottam vele,megpróbáltam felnyergelni és ez lett a vesztem.... lerugott, mellékletesen ideges lett...Néháyn simogatás után újra a régi lett :D ! Bár utána megengedte hogy a hátára menjek és elkezdtünk repülni amely egy zuhanással ért véget.... Nem esett semmi bajunk :)... Utána a réten szaladgáltunk,játszottunk. És jólérezte magát hogy egy kicsit kiruccant :).
Hát igen, a repülést még óvatosabban próbálgassátok.XD De Tuathor legalább nem orrolt meg rád, és még ezután is jól éreztétek magatokat.:) Így tovább.
Dragie |
Reggel kimentem sétálni Zoraste gyönyörű forrásaihoz és persze találkoztam Raminenal.:) -Jó reggelt, kicsim! - köszön vidáman. Mosolygok és átölelem a nyakát. Ekkor szárnysuhogás hangzik fel és elmémben megérzem Annoth tudatának érintését. Ő is köszön és együtt sétálunk tovább. 15 perc múlva befut Dabbah. - Elkéstem? - kérdezi aggódva, de amint körbenéz, magától is rájön a válaszra. - Ketten még hiányoznak.... De szólt nekik egyáltalán valaki? - teszem fel a kérdést...Annoth és Ramine egymásra néztek, majd mind elnevettük magunkat. - Hát akkor várhatjuk őket! - kacagott a sárkány. Grabbah megelőzött és ő kereste fel a szellemi kapcsolatot. Merre vagytok?
Zoraste nyugati határában...
Úton vagyok...
-Kobeth is jön mindjárt, szóltam neki..... - Annoth nem tudta befejezni mondatát, mert egy hatalmas, vöröses-narancssárgás tollkupac vette célba. A griff épp a hátán landolt és rögtön birkózni kezdtek. Dabbah egy erőteljes dobbantással kísérte szavait: - Elég! Bírjatok magatokkal, Grabbah még nincs itt. - Hirtelen felpattanok a pegazus hátára: - Akkor menjünk elé! - kiáltom vidáman a fülébe. Dabbah virgoncan megugrik és már szállunk is. A többiek követnek. Nem kell soká mennünk, meglátjuk odalent a poroszkáló unikornist. Egyszerre zúgunk mind az öten felé és rávetjük magunkat. (Persze vigyázva:P) Az öt lény és én egy óriási nevető-bírkózó kupaccá változunk. A végén már nem tudtuk, kinek hol vannak a végtagjai, hogy épp kin fekszünk és rajtunk ki fekszik. Végül a legkisebb lévén nekem sikerült elsőnek kiszabadítanom magam és elfutottam egy tó felé. - Aki utoljára ér a vízbe, az lesz az áldozat! - kiáltok hátra a vállam fölött és már bele is csobbantam a hűs vízbe. Szerencsétlenek nem tudták magukat kiszabadítani, mindegyik egyszerre indult volna, de nagyon összegabajodtak.XD Végül mindenki szerencsésen megérkezett a tóba és senkiből nem lett áldozat (ugyanis ilyenkor a vesztesnek hagynia kell, hogy legyőzzük valamiben) Jót szóakoztunk a vízben, aztán szürkületkor, mikor hűvös lett egy jó nagy tűznél melegedtünk. Énekeltünk és jókat derültünk régi emlékeken, vicces történeteken. Ott aludtunk el valamennyien, ahol voltunk, még nedves ruhában (én) és elázott tollakka, szőrrel.. összebújva
Lili
Lassan összegyűlik a társaság, csak Grabbah hiányzik, ő egy darabig még meg is emlegeti a "bosszút", de persze nem volt ez neki olyan rossz élmény, csak nyekkenős kicsit.XD Mindenesetre a látvány is elég furcsa lehetett. De aztán sikerült "kigubancolódni" mindenkinek és senki nem ért be utolsónak.
Az este hihetetlen jó hangulatban telt, még Annoth is durmogott valamit mély hangján az énekelgetés alatt.:)
Dragie |
A három ló legelt: az unikornis, a pegazus, és a kettő keresztezése :) Mikor Azorisz találkozott Alaehnával, valami kő-papír-olló félét csináltak, majd elnevették magukat, és legeltek tovább. Aranell szorosan Azorisz mellett állt: nevetgétek, barátságosan lökdösődtek, és úgy néztek egymásra, hogy ezel akár Szelliát is hipnotizálni tudták volna :) Az unikornis sem maradt ki a beszélgetésből: de ő kicsit visszafogodtabb volt. Drellia... XD Örökkön lődöngott Kasoth körül XD Én és Kira pedig rohantunk a falnak: nyereg és kantár nélkül kívántuk átúszni a tavat Zagbaru hátán. Ez még nem is lenne probléma, de EGYSZERRE! Ahogy a jó barátnőknél szokás: mind a kettem a hátán voltunk, ráadásul én egy szaggatott kék színű csillagos egyberuhában, Kira pedig egy fehér pólóban, fekete rövid cicanadrágban és egy lenge, bokáig érő barna vászoncsizmában. Kira volt elöl. Amikor irányba igazította (nehezebb, mint gondolnád!), jobbra ballra dülöngéltünk, és majd' megszakadtunk a nevetégtől. Majd egyszerre mind a ketten egyszeű vágtára ösztönöztük az állatot. És már száguldott is a vízbe! Olyanok voltunk, mint két négyéves: nevettünk, sikongattunk, bíztattuk a griffet gyorsabb menetre. A két főnix pedig a partról nézett minket, és őrizték az értéktárgyakat: Kira páncélját, a dragonos zacskókat, a családfát, amit tőlem kapott. A lábunk a vízben volt, de minket nem zavart: csodás volt!!! Mikor kiértünk a vízből, nevetve lecsúsztunk Zagbaru hátáról, és kiültünk a napra száradni, és arról beszéltünk, hogy a csíny kedvéért le kéne fröcsköni Tullarahot. De erre nem került sor, mert hamar beesteledett. Még nem voltunk teljesen szárazok, tehát raktunk egy tüzet. A lófélék maguktól odajöttek, a két főnix pedig meradtak ahol voltak: csak nézték a holdat. Úgy éreztük, hagyjuk még egy kicsit a sárkányokat: eléggé mókás látványt nyújtott, ahogyan Drellia Kasothot hajkurászta, Zagbaru pedig meg akarta menteni a sárkányomat a végtől. Végül leült a sárkánycsapat, és ( LOL! ) Drellia oda adart bújni az én drágaságomhoz. Akkor olyan képet vágott, mint aki savanyú citromba harapott, ugrott egy nagyot, és hozzám sietett. Zagbaru pedig csak lubickolt. a két madár pedig el se mozdult onnan. Ilyen volt a mi esténk. Amit közösen éltünk meg, és egy jó darabig nem is fogjuk elfelejteni!
Lulu
Aranell kissé sandán nézett Azoriszra és Aleahnára, amikor látszólag olyan jól érezték magukat és utána valósággal rányomult szegényre, de hamar lenyugodott a pegazus lelke, eszébe jutott, hogy Aleahna nem akarna neki rosszat okozni soha, hiszen beszélt neki Grabbahról is.
A nap eseménye Zagbaru meglovaglása volt! Mindenki jót nevetett, legjobban talán a griff élvezte a dolgot.:D A mulatságok közepette nem is vettétek észre, hogy száll az idő..
Drellia egyelőre hiába próbálkozik Kasothnál, a szívtördelőnél, de még bármi lehet ugyebár.. szurkolunk.=D
Dragie |
Most igazi nagy kaladra készültünk a barátaimmal.
A nagy kaland résztvevői:
-Én
-Ninrodel
-Delurion
-Mainen
Úgy döntöttunk hogy elmegyünk csónakázni.
Egy Ninrodel készített egy hatalmas bárkát.
Kimentünk a tengerre.Ott igazán nem volt semmi.Másnap arra ébredtük hogy a bárkán hogy egy csapat kardhal vette körül a hajónkat.Dulurion befagyasztota a viszet.De a kardhalak elmenekültek.Egy hatalmas jégpáncél keletkezett a víz helyén.Letörtük a bárka fedélzetén lévő korlátot és korcsolyákat készítettünk belőlük.
Először mindenki csetlett -botlott de utána már vígan csúszkáltunk a jégen.
Miután elfáradtunk ledőltünk aludni.Mire másnap felébredtunk.Már otthon is voltunk.Kiderült hogy Ninrodel elbánt a jággel és a víz ezután hazasodort minket.
Nagyon jól éreztem magam.
Dani
Nagyon leleményesen oldottátok meg a szorult helyzetet és jól is éreztétek magatokat, ez a lényeg.:) Delurion 15 tapasztalatponttal gazdagodott.
Dragie |
Az unalom nem jó dolog, ezt mindenki tudja. Ezért lehet szükség olykor egy jó kis kikapcsoló játékra a kimerítő tanulás, vagy kalandok után, ami lényetek kedélyét is feldobja és kapcsolatotoknak is jót tehet. Hogy mivel töltitek együtt az időt, az teljesen a ti fantáziátokra van bízva.:) /Figyeljetek rá, hogy a Látogatás és a Játék tartalma ne keveredjen! Itt tényleg a játékról legyen szó, a többi színes történés nyugodtan folyhat a Látogatásnál, de ne itt./
Bátran játsszatok közösen is!
Dragie
|
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
